Kevéssé ismert tény, hogy Vanuatun régen voltak football huligánok, de ma már meglett korú öregurak ők is, otthon ülnek a karosszékban. Gyakorlatilag eltűnt a jelenség.
Vanuatuiak az Új-Kaledónokkal vívtak régen különösen paprikás hangulatú meccseket. A meccsek előtt röpködtek a kókuszdiók a sárkunyhók között. 1985-ben VB selejtezőn Nouméa-ban csak a kivezényelt karhatalom tudta megfékezni a teljesen elállatiasodott Vanuatu szimpatizánsokat, akik főként a Luganville Hool-ok közül kerültek ki. (Ők azok akik az FC Luganville északi kanyarjában szoktak rendszeresen máglyát rakni a stadionba belógó pálmalevelekből.)
Óriási visszhangja volt a botránynak a régióban, az új-zélandi Auckland City FC és ausztrál Brisbane Roar is lemondta a nyári túrájának luganville-i állomását. Nem kívántak ezzel a szedett-vedett bagázzsal mutatkozni.
Hozzátenném még, hogy azon az 1985-ös délutánon készültek a Luganville Hools-ra az új-kaledóniai csendőrök, csak éppen ezek roppant furfangosan nem a hivatalos repülőjáratokon, hanem bárkákkal és a legkülönfélébb lélekvesztőkkel közelítették meg a szigetet, így simán átcsusszantak az őket a repülőtérre váró biztonságiakon. Illetve hát át se kellett csusszanniuk, szabad volt az út a tengerpartról a stadionba. Bőven volt idejük az úton kókuszdiót, papayát és szentjánoskenyérmaglisztet szedni. Ezekből pedig nagyon fasza gyújtóbombákat csináltak.
(Ezen nem kell csodálkozni, ezek a népek több ezer éve ezeken a szigeteken laktak, tudják hogyan kell megvédeni magukat, mégha most támadtak is ezekkel az eszközökkel.)
Itt szálltak partra...
Az új-kaledón ultrák a kordon mögül akartak mutogatni, kiabálni, teljesen váratlanul érte őket hogy a stadionnál vártak és "felálltak" nekik a vanuatuiak. Nekik nem volt kókuszdiójuk, se abból készített bombájuk, nem volt fair a luganville-i huligánok viselkedése. Akárhogy is, fekete nap ez a mikronéziai fotball történetében. (Legalább olyan szomorú, minthogy a nemzet Czigler Laciját banánhéjjal dobja meg valaki Kaposvárott a 2000-es évek elején.)
