Annyit azért hozzátennék az előző bejegyzéshez, hogy nem kell félteni az új-kaledóniaiakat, roppant arrogáns és fennhéjázó népség. Úgy járnak-kelnek Mikronézia-szerte, mintha az övék lenne az egész szigetvilág. Egyszer még ahhoz is volt pofájuk, hogy Darwinban, az auszik ellen egy barátságos (!) mérkőzésen egy "Majmok vagytok!" feliratú drapit húzzanak ki, nem túl finoman utalva a város névadójára és az ő elméletére. (a mikronéziai benszülöttek általában hitük szerint mereven elutasítják az evolúció elméletet és a majmoktól való származást, de persze az angolszász ausztrálok nem, ez örök vita arrafelé)
Ráadásul még arra se vették a fáradságot, hogy angolra fordítsák a feliratot, francia nyelven írták fel azt. (Új-Kaledónia francia külbirtok - a szerk.)
Kevéssé ismert tény, hogy Vanuatun régen voltak football huligánok, de ma már meglett korú öregurak ők is, otthon ülnek a karosszékban. Gyakorlatilag eltűnt a jelenség.
Vanuatuiak az Új-Kaledónokkal vívtak régen különösen paprikás hangulatú meccseket. A meccsek előtt röpködtek a kókuszdiók a sárkunyhók között. 1985-ben VB selejtezőn Nouméa-ban csak a kivezényelt karhatalom tudta megfékezni a teljesen elállatiasodott Vanuatu szimpatizánsokat, akik főként a Luganville Hool-ok közül kerültek ki. (Ők azok akik az FC Luganville északi kanyarjában szoktak rendszeresen máglyát rakni a stadionba belógó pálmalevelekből.)
Óriási visszhangja volt a botránynak a régióban, az új-zélandi Auckland City FC és ausztrál Brisbane Roar is lemondta a nyári túrájának luganville-i állomását. Nem kívántak ezzel a szedett-vedett bagázzsal mutatkozni.
Hozzátenném még, hogy azon az 1985-ös délutánon készültek a Luganville Hools-ra az új-kaledóniai csendőrök, csak éppen ezek roppant furfangosan nem a hivatalos repülőjáratokon, hanem bárkákkal és a legkülönfélébb lélekvesztőkkel közelítették meg a szigetet, így simán átcsusszantak az őket a repülőtérre váró biztonságiakon. Illetve hát át se kellett csusszanniuk, szabad volt az út a tengerpartról a stadionba. Bőven volt idejük az úton kókuszdiót, papayát és szentjánoskenyérmaglisztet szedni. Ezekből pedig nagyon fasza gyújtóbombákat csináltak.
(Ezen nem kell csodálkozni, ezek a népek több ezer éve ezeken a szigeteken laktak, tudják hogyan kell megvédeni magukat, mégha most támadtak is ezekkel az eszközökkel.)
Itt szálltak partra...
Az új-kaledón ultrák a kordon mögül akartak mutogatni, kiabálni, teljesen váratlanul érte őket hogy a stadionnál vártak és "felálltak" nekik a vanuatuiak. Nekik nem volt kókuszdiójuk, se abból készített bombájuk, nem volt fair a luganville-i huligánok viselkedése. Akárhogy is, fekete nap ez a mikronéziai fotball történetében. (Legalább olyan szomorú, minthogy a nemzet Czigler Laciját banánhéjjal dobja meg valaki Kaposvárott a 2000-es évek elején.)
Kevéssé ismert tény, hogy Vanuatun régen voltak football huligánok, de ma már meglett korú öregurak ők is, otthon ülnek a karosszékban. Gyakorlatilag eltűnt a jelenség.